1. Ó igen, mi vagyunk az állat kannibálok,
Hogy mit takar e furcsa név, azt mindjárt megtudjátok.
Ez egy érzés, sőt kábulat,
Mint mikor elönti a képedet a bámulat.
De ne-nem tudom, érted-e, hogy mit mondok,
Ha nem, csukd be a szemed, és megtudod.
Csak figyelj rám, ezt érezned kell,
Hogy mikor megragad, hmm, felemel a zene,
Amit mi gyártunk, és te vagy a szempont,
Hogy valami jót csináljunk.
Mert ha nem azt csinálnánk, amit ti akarnátok,
Nem lennénk a sztárok, az állat kannibálok.
R. ||: Állat kannibálok, je-je,:||
Állat kannibálok, je-je,
Állat kannibálok, jejejje.
2. Nagy a világ, jó sok ember él rajta,
Csak a bőrük színe szerint jó néhány fajta.
Lélek, mely ha tiszta belül,
Nem számít, hogy fekete, fehér, vagy sárga kívül,
Mert neked is van szíved, hát szeress vele,
Engedd, hogy áthasson teljesen a zene!
Tetőtől talpig ez így jó,
Hisz értelmet hordoz minden kis szó.
Magában minden ember magányos,
Hát hagyd, hogy felvidítson ez a páros,
Feldob ez a zene, majd meglátod,
Pedig nem vagyunk mi mások,
Csak az állat kannibálok.
R., R., R.
