Gyermekként még nem ismertem,
Az embereket még nem érthettem,
Hazudok, mikor azt súgja a lelkem,
A gép forog és ez így van rendben…
Azt látom, mitől én is félek,
Rohannak, tétlenül múlnak az évek,
És az ifjú még mindig nem látja,
Miért kell küzdeni a nagyvilágba!
Álmodtam gyermekként,
Felébredtem emberként,
Az egyetlen, mire emlékszem,
Hogy gyermekként még élhettem.
A múltban járó nem érdekes,
A jövőbe néző félelmetes,
Megélni azt, ami naggyá tesz,
Álmodni újra, míg valóság lesz!
Nem világról, nem is rosszról,
Nem kincsekről, szép javakról…
Hiányzik az, mit átéltem rég,
Álmodnom kell valakiért!
Álmodtam gyermekként,
Felébredtem emberként,
Az egyetlen, mire emlékszem,
Hogy gyermekként még élhettem.
A múltban járó nem érdekes,
A jövőbe néző félelmetes,
Megélni azt, ami naggyá tesz,
Álmodni újra, míg valóság lesz!
