Hát szóval...
Búcsúzó Nap fényébe' fekszünk,
Végtelenül nincsen kiírtva belőlünk,
Az érzés, nincsen megírva, nem érdekes,
Azért nincsen, mert ami érdekes,
Megvan írva minden.
Szóval a búcsúzó Nap fényébe' fekszünk,
Darus autóval húzattuk fel ágyastul magunk,
A Nap elé, hogy süssön telibe,
Ha lemegy a hülye, biztos diszkóba fog menni, mindenki,
De most még posztmodernül rávakuzunk a Napra,
Nem ideges, megy át hidrogénből héliumba,
Nem mondja, hogy ennyi, lekéne nekem menni,
A hülye Napja, csak szónélkül lemegy.
Szóval a búcsúzó Nap fényébe' fekszünk,
Búsúló valaki nőm és várja a holdat,
Nézek rá, ő meg: Mondjad!
Kérdezem, mi a baja,
Mindig ezt kérdezem,
Ő meg mindig azt mondja: Semmi nincsen.
Hát persze, mert ami érdekes az megvan írva minden,
Ugye azért nincsen, nem azért válaszolja,
Hanem azért, mert megvan minden baszva.
Hűaha...
Ja, azért is hagyja.
Hagyja, sőt akarja,
Valami basztassa.
Abból látszik, hogy él,
Abból látszik, hogy él.
Na ne hülyéskedjél!
Igen, abból látszik, hogy él
És élés közben nem henyél.
A búcsúzó Nap fényébe' fekszünk,
Végtelenül nincsen kiírtva belőlünk az érzés,
Nincsen megírva, azért nincsen,
Mert ami érdekes, megvan írva minden, de minden, de minden...
Szóval a búcsúzó Nap fényébe' fekszünk,
Darus autóval húzattuk fel ágyastul magunk
A Nap elé, hogy süssön telibe,
Ha lemegy a hülye, biztos diszkóba fogunk menni,
Mint mindenki,
De most még posztmodernül rávakuzunk a Napra,
Nem ideges, megy át hidrogénből héliumba,
Nem mondja, hogy ennyi,
Lekéne nekem menni,
A hülye Napja csak szónélkül lemegy.
