Veled én nem félnék,
Bármerre elszállnék.
Ott fenn a kék égen egyedül õt nézem,
Fenséges látvány a hatalmas sasmadár.
Fénylõ kék szárnyával, késéles csõrével,
Gyönyörû testével dalolva hív.
Szeretném megkérni, legyen a testvérem,
Tanítson repülni, oly régi a vágy.
Hangom tán meghallja, vágyam tán meghatja,
Neki még elhinném, hogy van még remény.
Emberi testem lehúz, a földön tart,
Nem enged felszállni hozzá.
Veled én nem félnék, Bármerre elszállnék,
A sorsom ó, légy te!
Testemtõl megválnék,
Lelkedbe költöznék,
Sorsom, a sorsom.
Jelképe mindennek, kezdetnek és végnek,
Kit szabadnak hisznek, szárnyal az égben!
Ha én elrepülnék, már nem is szenvednék,
Sírnátok utánam, késõ, már késõ.,
A sorsom, a sorsom, A sorsom a sorsod.
