Én vagyok a bohóc,
ki a porond közepén áll.
Egy cirkuszban, hol nincsen taps
a mutatvány után.
Én vagyok a táncos,
ki a manézs fölött áll,
bámulnak, mint nagy-embert, ki
egy lábbal is jár.
Ember vagyok én is -
egy szürke blueskirály.
Én vagyok az állatszám,
a varázsló után -
Az oroszlán ki tátja száját -
Ő is egy király.
Én vagyok a tűznyelő,
ki szerződésre vár,
A késdobáló unottan
felém hajigál.
Ember vagyok én is -
egy szürke blueskirály.
Én vagyok a finálé,
a flitteres cigány -
Kit leköpnek a sátor mellett
a világszám után.
Én vagyok az ember,
és én vagyok a fájdalom.
A festék mögötti könnycseppből
vörös csík az arcomon
Ember vagyok én is -
egy szürke Blueskirály.
