Ismerem a bubit, a kört –
az asztal-alatti makkot.
Ismerem a kést, a tőrt –
a zöld-maszk mögötti arcot.
Ismerem a vállverést –
a kőbányai tangót.
A „jobbra át” -ot,
a „hátra arc”-ot,
De balra itt a Mankóm.
Ismerem a feleséged –
és az amszterdami kurvát.
Ismerem a sorban állást
és a sarki kocsmát.
Ismerem a hús-zabálást,
a hentesnél a kampót –
Az utcát, amely jobbra fordul,
De balra itt a Mankóm.
Ismerem a csillagtalan,
éjszakai csendet –
ismerem a labdát,
mely nem gurulhat többet,
Ismerem a vonatot,
mely előtt nincs váltó.
Ha jobboldalról fúj a szél,
még balra itt a Mankóm.
Hej, csak magamat, magamat nem ismerem –
Hej, én magam sem értem –
az életem!
