Fogod a kezét, és ő sehova se néz,
mert most egyedül csak téged lát.
Válladra borul, és te simogatod őt,
kezed nem éri át a dús haját.
De jó neked,
ez egy fantasztikus lány, és téged szeret,
de jó neked,
sohase kérted mégis a tied.
El kell mondanom, tudod, annak idején
nekem kapcsolatom volt vele.
Gyorsan véget ért, s hiába telik az idő,
én csak szédelgek, tántorgok nélküle.
De jó neked,
ez egy fantasztikus lány, és csak a tied,
de jó neked,
de szétverem a fejed, ha nem szereted.
De jó neked,
ez egy fantasztikus lány, majd észreveszed,
de jó neked,
és szétverem a fejed, ha nem szereted.
De jó neked,
ez egy fantasztikus lány, és téged szeret,
de jó neked,
te sohase kértd mégis a tied.
Mint egy kerti ünnepély, hol a kancsó körbejár,
mint az idegen űrhajó, igen, ilyen ez a lány.
Akarod-e őt, mondd csak, szereted-e őt,
vagy a kirakatba kell csupán?
Vigyázol-e rá, vajon gondolsz-e rá,
hogyha elveszítenéd, semmid nem maradna tán.
De jó neked,
ez egy fantasztikus lány, majd észreveszed,
de jó neked,
és szétverem a fejed, ha nem szereted.
De jó neked,
ez egy fantasztikus lány, és csak téged szeret,
de jó neked,
te sohase kérted, mégis a tied.
De jó neked,
De jó neked.
