Csak fekszem lihegve a bokorban,
Az erdő is vérzik körülöttem,
A kutyák szűkölnek a tisztáson,
A vadász egy jót ürít, miközben
Lányára gondol és asszonyára,
Szép kövéren alszanak otthon,
Akárcsak zsíros pénzére a bankban,
Ami azért van ott, hogy szaporodjon.
Nincs több fa és nincs több barlang,
Nincs több árok, amit átszelhetek,
Nem élhetek Tovább, nem is alhatok,
Holtomban eleget pihenhetek,
Áthajtottak ezen a lapos mezőn,
A kutyák orra tapad a földre,
Csend van, nem zavarom a nép álmát,
Mikor halni megyek, vissza a völgybe.
Száz kopó sziszegi a szélbe:
Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó sziszegi a szélbe:
Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó sziszegi a szélbe:
Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó sziszegi a szélbe:
Halál, halál, halál a medvére!
Ki tanította be a kutyákat?
Elfogy az ösvény, elfogy minden óra,
A felhők sírnak, látják a helyet,
Hol vérem kicsordul majd a hóra,
Reggelre elmosnak minden nyomot,
A madarak némák, akár a fák,
Nincs egy próféta, ki szólni merne,
Kettévált az idő, mint az ország
Nincs semmi esélyem, nem mozdulok
Félek és várom, hogy vége legyen
Nem vettem komolyan a sakálokat
Így a sakálok tettek be nekem
Lejöttem a hegyről, és körbe fogtak
Tudom nem vagyok be és kiszámítható
Félnem mert csak ez amit megszoktak
S a szabadság nem programozható
