Én itt már semmit sem teszek,
Minek mocskoljam két kezem?
Álomvilágban éltek mind,
Hiába vártok dicséretet.
Ez nem más már, csak hervadás,
Õsgyengeség, elsorvadás,
Egy gyenge szél és porrá hulltok,
Elfelejtik, éltek vagy haltok.
Rég itt vár rám,
Elõttem áll,
Üvegszilánkok egybeforrnak
Új utakra hív a holnap
Láthatják igazi arcom,
Tudom: bõven lesz még harcom.
Ó, én is félek, ne hidd azt:
Hogy engem nem hajt más csak dac,
És minden lépés után eldõl,
Hogy felelnem kell minden tettrõl.
Én mégis csak megyek tovább,
Rég nem fékez meg gyávaság,
Sem egy nagy fal vagy sûrû erdõ,
Már tisztán látok minden helyrõl.
Rég itt vár rám,
Elõttem áll,
Üvegszilánkok egybeforrnak
Új utakra hív a holnap
Láthatják igazi arcom,
Tudom: bõven lesz még harcom.
