Egy szobanövény levelei között
tejfehér fény szűrődik át,
ülök a kanapé szélén,
és nézem az asztal sarkát.
Jókedv a levegőben
és szépen süt a nap,
olyan puhán érzékelek,
egy kicsit minden lassabb
egy kicsit minden lassabb, egy kicsit minden lassabb, egy kicsit minden lassabb, egy kicsit minden lassabb…
Oly távol vagy most tőlem,
valahol a szőnyeg peremén,
húzódj közelebb hozzám,
hadd hódítsalak meg én.
Kérlek ne légy szégyenlős,
tudod, hogy nem vagyok nős.
Lágy édesség vár rád,
mikor csókra nyílik a szád.
A zene egyre klasszabb,
egy kicsit minden lassabb,
az ízek finomabbak,
egy kicsit minden lassabb.
A kedvem remek, és a vérem,
egy kicsit minden lassabb,
hevesebben pezseg, ha a szíveden a szívem,
egy kicsit minden lassabb
A zene egyre klasszabb,
egy kicsit minden lassabb,
az ízek finomabbak,
egy kicsit minden lassabb
A kedvem remek, és a vérem,
egy kicsit minden lassabb
hevesebben pezseg, ha a szíveden a szívem,
egy kicsit minden lassabb
