A kérómban kokós dzsentrik, bakeróban savas senkik,
térne a Térre végre vissza Mista Havas Henrik
egy kopula-oboázásra plussz rázásra,
viszont egy virgo tabula rasára, nem kamu, hogy ráfázna,
de egy hétpróbás perdita-bula tutira rászállna
a pélóra. Ez a lázálma? Itt a heti hetéra,
be a taxiba faszik, ne a 6É-ra,
de a hatékonysághoz, bár Ön édes, mint a baklava,
kéne hó végén is luklóvé, nem a hadova, a kokova,
mer' a kokett csak gempáért szokott, na tempó van,
vagy megcsalaváz a Csorba Karcsi kempóval vagy egy kampóra
szúr. Ésszel lécci a hancúrléccel,
mer' a jacuzzi vérrel telik, a Flanc Úr léccel, értve?
feszítesz a Harley-n, pondró, mint a Marilyn Monroe,
a ledöntenél, mint a Berlin bomló falát a germán,
ha nincs stex, nem osztozunk a spermán meg a karmán!
Nem egy babazsúr a céda életút
mer' leszúrja Károly, aki félrekúr.
Jöjj, teljesítsd a vágyunk, édes úr!
nincs visszalépés, nincs retúr,
ha bennem a bráner, jobb, ha éles, szúr.
Kösz, kurvára kamelem a Chanelem, a pipere jó, ja,
egy strigó szuperegója legyen a heregolyója,
benne az élet sója, sava-borsa, nem szója
az íze, az Iza szájában az izotópja
a sugárzó zuhénak, Ira béna csak ácsorog,
rácsorog, de a szivola színvonalas és már forog
tovább a hetedik menetig. "Nyeljé ribanc, Nyeljé' kurva, ne tárolj!" -
ordibálja a homályban a Csorba Károly.
"A szád már kibaszott sebes, szállj már ki!"
Ó, te Sade márki-ba oltott Bob Marley,
a bárkádon nem lehet bárki, én Jeanne d'Arc-i
tűzben égek érted, doktor Bárándy
se véd meg, te guru, neked nyílik a garatom,
újra nyelem, nem akaratom ellenére, a maratoni
gurgula után megmarad az aromád,
mikor már egy cro-magnon-i barom nyom vagy egy roma arc karol át.
Nem egy babazsúr a céda életút
mer' leszúrja Károly, aki félrekúr.
Jöjj, teljesítsd a vágyunk, édes úr nincs visszalépés, nincs retúr,
ha bennem a bráner, jobb, ha éles, szúr.
Jöjj, teljesítsd a vágyunk, édes úr!
Lihegő, nyáladzó asszonyaim,
a faszom faint, de má lenyúzva a tok.
Lekopogom holnap még vagy száz leszopás lesz,
na lekopándesz, most húzzatok!
