Egy napon mikor Mcimackónak semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott hogy tenni kéne valami nagyon fontosat,
elment tehát Malackához hogy meglesse mit csinál,
De Malackánál, éppen akkor, senkit nem talált
Így hát elindult hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó
Arra gondolt hogy otthon talán akad egy kis ennivaló
Hogy kimelegedjék ugrándozott s jó nagyokat lépett
S a hidegre való tekintettel énekelni kezdett:
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Hull a hó és hózik Micimackó fázik,
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Ismert erdei körökben az az általános nézet,
Hogy Micimackó, mint minden medve szereti a mézet,
És ez nem csak afféle szerény vélemény,
Határozottan állítom hogy tény, tény, tény
Ezért mikor hideg van, s sűrűn hull a fehér hó
Kell hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló
Így aztán a télidőben ha Micimackó megéhezik
Megkóstol egy csupor mézet, alaposan fenékig
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Micimackó a barátom és gyakran elbeszélgetünk,
Azokról a dolgokról, mit mind a ketten ismerünk
És tanultunk egy verset is, s mostmár kívülről tudom,
Ha hideg van és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom:
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
