Idegen emberek közt állsz.
Vártad már, és újra eljött a „jó” utáni vágy.
Méreg dől beléd. Még nem érzed,
de a szíj elenged és lelked útra kél.
Csillagok közt szállsz, nézz szét csodás utazás!
Egy angyal köszön, úgy rémlik láttad már!
Kihívóan néz, elönt belül most a kéj,
egy kurva, mégis tündérien szép.
Nem számít a szó
Vár rám egy fényhajó
Nem számít élet, így fehér a hó!
Küzd benned a gonosz és a jó.
Vértől ázott ágy
Vörös falak, egy sötét alak a tűzben vár rád.
A kép szívedhez ér
Nézz magadba, nézz magadra, kérdezd hogy miért?
Áldozd fel most magad! Én hívlak hát maradj!
Nem erre vágyom, új élet az álmom!
Nem számít a szó
Léket kap a fényhajó
Vakít és félek, túl fehér a hó
Küzd benned a gonosz és a jó!
Idegen emberek közt vársz.
Fehér falak közt gyógyszer szag, felébredtél hát.
A reggel ágyban várt.
Szemed könnyes, mégis rád tör egy furcsa boldogság.
Szürke még a világ, olyan furcsa a valóság,
A holnap tán színesebb lesz már.
Kékebb lesz az ég, de árnyak gyűlnek most föléd.
Számító és veszélyes a lét!
Nem számít a szó
Ne kábítson a sötét jó
Éjszaka is legyen fehér a hó
Küzdjött benned!
Idegen emberek közt állsz...
