Néha úgy érzem, láttam már sok-sok arcot,
öröm a könnyekkel, hogy jártak kéz a kézben lent az utcákon,
élnek árván, de büszkeségben,
kik fentről bámulják elfelejtik honnan jöttek.
REFR.:
Ki rámtekint, ki elfordul, ki elmerengve néz.
Kik szeretnek, kik csúfolnak, az utcát járják rég, s velem élnek.
Nézz vissza rám, nevess mégegyszer, ahogy régen.
Nézz vissza rám, úgy ahogy régen, régen, úgy ahogy régen.
A várost járom még, a hídról látom a túlsó partot,
átérzek rég minden embert, minden sorsot.
Elrohant sok év, de visszatérnek a régi arcok,
az út túloldalán a fény újra sárgán villog.
REFR.:
Ki rámtekint, ki elfordul, ki elmerengve néz.
Kik szeretnek, kik csúfolnak, az utcát járják rég, s velem élnek.
Nézz vissza rám, nevess mégegyszer, ahogy régen.
Nézz vissza rám, úgy ahogy régen.
Nézz vissza rám szeress mégegyszer, ahogy régen.
Nézz vissza rám, úgy ahogy régen.
