Mikor még szerettél, igy telt minden nap, de hideg volt a szád, hideg, mint egy törött jégcsap.
Magányos nappalok, üres álmaid, nem múlnak el, és én nem tudok felejteni.
Ne félj, ha a tested majd a testemhez ér.
Ne félj, minden emlék még bennem él.
Nincs mit mondanom neked már rég, amit meg kell tennem, az már sok, vagy mégsem elég.
Ha elmúlik majd, benned a fájdalom, amit hiába kerestem, a szemedben és az arcodon.
Ne félj, ha a tested majd a testemhez ér.
Ne félj, minden emlék még bennem él.
Ha lehull bennünk majd, ami mindent eltakar, ez a hideg, amit belül érzek, téged már nem zavar.
Ha a vágyak majd elragadnak, szoríts meg és sikolts fel,
Ez minden, amit érted teszek, de téged ez már nem érdekel.
Ne félj, ha a tested majd a testemhez ér.
Ne félj, minden emlék, minden emlék bennem él, még bennem él.
