Rámépült a ruha, és a nap is éget,
Felolvad az agyam, végre vége a télnek,
Nekifeszülök, pörög az észkerék,
Ugyanolyan lendülettel újra éled,
Lehetne még rosszabb de most jobb sem kéne,
Kopognak a fejemen, nyitni kéne,
Történhet is valami, és beindíthat,
Találjunk ki, valami újat.
Refrén:
Én mondom, hogy meddig töltsön,
Csak adj már kölcsön,
Számolj rám, és hagyj a földön,
Majd én eldöntöm,
Nem izgat az, hogy mi lesz holnap,
Csak a pillanat az ami kifordíthat,
Létezem és élvezem, így szép.
Nagy nap ez a mai, kicsit korán keltem,
Belehúzunk este, ez a szenvedélyem,
Szezonális forradalom itt van újra,
Én viszem a zászlót, laza kis túra,
Ismerős a terület is, hangos a porta,
Fesztivál vagy karnevál a f*szom se tudja,
Itt eljuthatsz a végletekig minden szintem,
Ha találsz jobbat, üzenj értem.
Refrén...
Egyszerűként okosabb is lehetnék,
Csak akkor nem biztos, hogy szállnának rám a lepkék,
Már világos, hogy mi az ami engem éltet,
De néha félek, meddig élek,
Nevetek és kiröhög a tükörképem,
Minden este hagyom azt, hogy belém nézzen,
Ösztönösen nyomom, amíg hajt a vérem,
De széllel szemben, semmiképpen.
Refrén...
