Az utcán rúgok egy követ,
a város csendes álma megvadít.
Egy taxis rámvilágít, rámlegyint,
csak lődörgök magányosan.
Magamnak rúgom a követ,
A ballal a jobb lábamnak passzolom.
Esőcsepp lepereg az arcomon
nincs teher többé vállaimon.
Tedd a szívedre a kezed,
neked nem fáj ami nekem fáj nagyon.
Te sohasem szerettél,
mindig csak úgy becéztél.
Fülemben hallom hangodat,
egy bisztró nyitva áll, és hívogat.
Forró kávéból hörpintve a kortyokat,
még most sem értem titkaidat.
Azért is megrázom magam,
a hajnal cinkos velem, rámkacsint.
O~hó a borús égnek búcsút int,
újra enyém az egész világ.
Tedd a szívedre a kezed,
neked nem fáj ami nekem fáj nagyon.
Te sohasem szerettél,
Mindig csak úgy becéztél. 4x
