Várok még mindig, már évek teltek el.
Ugyanúgy bízom benned, hogy te sosem, felejtesz el.
Kihalt a remény, és csalódtam már mindenkiben.
Egy utolsó levél. Nekem te vagy minden, kicsi szívem.
Ugyanúgy, mért minden pont így alakul?
Ha szeretném, akkor elavul.
Többé nem várok mááást. (Húúúúh)
Ugyanúgy, a sorsunk mért így alakul?
Ha választok mért alakul, máskép mint ter-vez-tem?
Tényleg nem értem. Hisz ettől úgy féltem (Hisz úgy féltem)
Tudod mégis úgy szóltam, ahogyan régen dúdoltam.
Így most már tiszta, hisz tudom, hogy úgysem jössz már vissza.
Én maradok biztosan, az emléked visz majd haza.
Mit gondolsz rólam? És mit reméltem mikor először ültünk egymás mellet?
Tudod több ennél nem, lehet köztünk. (Köztünk már)
Érzem a karod, szorítását. Hol van az már? Elmúlt a tavasz.
De súgd, meg kérlek, hol van a nyár.
Tényleg nem értem. (Hol van a nyár) Hisz ettől úgy féltem (Hisz úgy féltem)
Tudod mégis úgy szóltam, ahogyan régen dúdoltam.
Így most már tiszta, hisz tudom, hogy úgysem jössz már vissza.
Én maradok biztosan, az emléked visz majd haza.
Én maradok biztosan!
Én maradok biztosan!
(Én maradok biztosan!)
Én maradok biztosan!
(Én maradok biztosan!)
Én maradok biztosan! (Haamm)
Én maradok biztosan!
(Ez emléked visz wááhhh.)
Én maradok biztosan!
Én maradok biztosan!
Tényleg nem értem, nem érzem (Nem értem) úgy féltem (Hisz úgy féltem)
de mégis úgy szóltam, ahogyan régen dúdoltam.
Így most már tiszta, hisz tudom, hogy úgysem jössz már vissza.
Én maradok biztosan, az emléked visz majd haza.
(Hazaa, ohh, visz majd haza, visz majd haza, visz majd haza)
