Előlép, egyszer még feltétlen felbukkan, jártában-keltében, széltében-hosszában,
Megforgat, megfordul, felnyergel, elnyargal, könnyen van, mondhatom!
Jobb híján vállat von.
Napfényben legfeljebb majdhogynem megdermed,
Csípőből csinál egy irdatlan nagyterpeszt.
Innen már nincs messzebb!
Innen már nincs messzebb. Menj innen, fordulj meg, menj, amíg engedlek!
Legyél jó, fogadj szót, hallgass rám!
Melletted jóformán szóhoz sem juthattam.
Legyél szíves, ne kezdd ezt, te sem tudod, mihez kezdj abban a nagy jódolgodban,
Amid van.
Mert azt tudnod kell neked is, hogy végül is, nagyon is,
Igenis,
Jódolgod van.
De mit bánod: bírlak vagy gyűlőllek? Mit számít mit mondok? Nem fontos, nem szólok.
Mégiscsak te tartasz ébren. De nem tűröm többet se tőled, se mástól, hogy (fütty)-nek nézzen.
Mert megcsuklik rajtam,
Hogy rád csapjon vissza. Megmondtam nem egyszer, nem kétszer:
Abból, hogy faggatsz itt engem, még nem fogunk jóllakni, mindnyájan itt élünk
Egy helyben, egy nyájban. Megfojtasz? Megszívtad! Megfulladsz, világos? Vakablak.
Valóban? Vigyázat, megleplek! Világíts nyugatnak! Hallgasd csak!
Nem hallom.
Dehogynem: „Mit tettem, mit tettél?”
Nem látlak tisztának. Most mégis mit vártál? Mit képzelsz, meddig tudsz zsinóron
Rángatni még? Engem nem szoktak. Mondd csak, így mit kezdjek azzal, hogy
Kócos vagy, mocskos vagy, éhes vagy?
Fésüllek, mosdatlak, jól lakhatsz. Azt hitted, hogy csak úgy kisétálsz innen,
És onnantól nagyjából az jön, hogy szószerint
Ingyen van minden!?
Hát tévedsz, de meg kell, hogy mondjam, én leginkább ilyenkor szeretlek.
Téged csak úgy látni jónak, ha mindenhol ott vagy.
Ha mindenhol ott vagy. Téged csak úgy látni jónak.
Innen már nincs messzebb.
Innen már nincs messzebb. Menj innen, fordulj meg, menj, amíg engedlek!
Vigyázat, mondtam, hogy megleplek.
Melettem szószerint…
…Melletted jóformán szóhoz sem juthattam…
…Szóhoz sem juthattál. Legyél jó, fogadj szót, ne kezdd ezt! Ezegyszer
Hallgass rám!
Hallatlan, látatlan, óvatlan, kelletlen.
Végetlen, váratlan, vágatlan, véletlen.
Mindenképp megvárom.
Bármeddig várhatod – ő késik, mint mindig; és mindig is késni fog.
