Mindig ugyanolyan a Világ,
Csak a színe változik,
A Vörös fehérre vált.
Mindig ugyanolyan ez a Föld,
Olyan kék, mint fenn az ég,
De nekünk mégis zöld.
Ha fent vagy, ragyog a Nap,
Akkor lent, hideg a szél,
Utazunk a nagy hajó fedélzetén!
Ha fent vagy, ragyog a Nap,
De ha lent, betör a víz,
A nagy hajón már semmi sem segít...!
Én vagyok a jelen, de hol a jövő?
Olyan, mint a fény,
Az égben eltűnő.
A föld alatt marad az, ami fáj,
Most Téged úgy keres,
De senkit nem talál!
