Sóhajts,
Talán nem lesz több ilyen hajnal,
Most még nevetsz kócos hajjal,
Ma még megvetsz a szavaimért.
Lehet így jó,
Lehet kell, hogy megbánd egyszer,
Legalább gyűlölj, de azt őszintén tedd!
Én sem bújok el!
A sors
Most szerelmet adna!
Ideje szót fogadni,
Nézd,
Aki többet ígér,
Annál biztosan nincs is semmi.
Jól nézz a tükörbe,
És szenvedj még,
Lelkem úgy kíván szeretni,
Mint a Tiéd.
Mindenki szorítja a félelmét,
De a könnyebb út visz az őrület felé.
Néha
Születik pár koszos levél,
Ami itt bent van,
Lapról lapra koldul szerelemért.
Kérlek olvasd el, csodás nő!
Talán nincs már orvosság,
És ha felbontatlanul félredobnád,
Sírj, mert az utolsó angyalt is elvesztetted,
Sírj, kár volt látnom azt, ami árad belőled.
Jól nézz a tükörbe,
És könnyezz még,
Lelkem úgy kíván ölelni, mint a Tiéd.
Mindenki szorítja a bölcsőjét,
De a könnyebb út csak a hazug virágoké.
Most nézz a szemembe,
Mondd, mit vársz még?
Lelkem úgy kíván szeretni mint a Tiéd.
Mindenki szorítja a félelmét,
De a könnyebb út visz az őrület felé.
Az őrület felé!
Nézz a tükörbe!
