Valami most jött már megint
valaki most kér már megint
figyelem a viszonyom a zsebemben lakó
holmikkal, és a sok alávaló
kis műanyag micsoda fémes fene
közt ott lapul egy lusta kis here
ami nem csinál semmit, de mindenre jó
ölni, ölelni is használható
és általa vezetik a napomat mások
érzem a zsebemen tapogatásuk
és hallom a rádión is a kocsiban ülve
hogy kergetnek máris örömbe-zűrbe
ha jön a türűrüpp, egy pillanat múlva
meg leszek váltva vagy le leszek szúrva
vagy szíva vagy szeretve esetleg mégis
és szívatok, szeretek általa én is
ez az erő a falakon áthatol
és minden kis áramkör így dalol:
türüp-türűrüpp csak ő legyen
türüp-türűrpp küldjön nekem
türüp-türűrüpp egy vallomást,
hogy engem türűrüpp, és senki mást
valami most jött már megint
valaki most kér már megint
így van a zsebembe mindig a kétség
így minden azonnal fájhat és még
tudhatom azt is, hogy átléptem megint
egy újabb cellába, hisz a rendszer szerint
amőba formájú terekben járok
neveim helyett csak leginkább számok
írnak le engem pontosan, szépen
épp, ahogyan a műholdak mennek az égen
csak hát úgysem érdemes tudni rólam
hogy melyik nap milyen számokkal voltam
az egyetlen érdekes csak az az egészben
hogy fizetek azért, hogy végül elérjem
a célom, hogy ne csak egy számmal
de emberrel beszéljek, és ne csak a számmal
de kezemmel, szememmel, hogy megértse hamar:
ő bármikor hívhat, sosem zavar.
türüp-türűrüpp csak ő legyen...
